Egy Frígiából való család jött fel a templomhoz áldozatot bemutatni. Apa, anya, nagylány és egy tizenkét–tizenhárom éves kamaszgyerek. Mikor erre gondol, mindig saját maga jut eszébe, ő is ilyen kölyök lehetett. A nyugati csarnokban akartak galambot venni az élőáldozathoz, a családfő a másik háromtól elfordulva alkudozott. Azok bámészkodtak, látszott rajtuk, elbűvöli őket a Templom meg a téren nyüzsgő tömeg. Éppen akkor vonult arra az őrjáratozó contubernium. Az árusok megjegyzéseket tettek rájuk. Nem fogták vissza magukat, tudták, hogy a csapat nem bomolhat meg, úgy tesznek, mintha semmit sem hallanának, semmi sem történne. Egy kisfiú ráadásul egy kaviccsal meg is dobta az egyik katonát. A kő nagyot koppant a bőrpáncélon, erre sem reagáltak. Ők ketten éppen akkor jártak arra, közeli tanúi voltak az eseménynek. Ez a kavicsdobás bátorította fel a frígiai fiút, aki egy építkezésből ott hagyott törmelékkupacból felkapott egy öklömnyi követ, és mielőtt az apja megakadályozhatta volna – pedig már nyúlt, hogy lefogja –, hozzávágta egy másik légionáriushoz. Arra számított, hogy ennek sem lesz reakciója. Vagy egyáltalán nem gondolta meg a tette lehetséges következményeit, a gyűlölet annyira elvakította? A nyakán eltalált katona váratlanul kiugrott a sorból, és kétszer villámgyorsan rácsapott a gyerekre. Már az első ütés, amely a szívét találta el a mellkasánál, halálos lehetett, a második, amelyik a nyakát érte és törte el a csigolyáját, nem sokat számított. A legionárius visszafutott az időközben kissé előre jutott egységéhez, közéjük állt, meneteltek tovább. Az egész olyan gyorsan zajlott, hogy már nem is látszottak a tömegben, mikor az anya sikoltva rázuhant a fia holttestére. 

Ekkor, ezen az estén rúgott be Miklót.

A fensőséges, sziklaszilárd parancsnok.

Ő ki volt akadva, azt várta, hogy a tömeg rárohanjon a rómaiakra és meglincselje őket, de pisszenés se hallatszott. Rémületet és megadást sugárzó, kifejezéstelen arcokat látott. Csikorgott a foga a tehetetlenségtől. Miklót ránézett, és halkan azt mondta:

– Gyere el hozzám napnyugta után. Beszélni akarok veled.