A szerző  

fotó: Jobb Boróka

1943-ban születtem Budapesten.

’56-ot tizenhárom éves gyerekként éltem át. Az ember ebben az életkorában többet tud, legalábbis érez a világból, mint felnőttkorában – én is életre szóló élményeket szereztem. Ha gyűjtőfogalmat kell találni a velem egykorúak számára, akkor ajánlom az „ötvenhatosok nemzedéke” nevet.

Életem egyik legfontosabb időszaka a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban eltöltött négy esztendő volt. Nem közömbös, hogy ez a négy év az ötvenes évek második felére esett. Kint egy megfélemlített ország vérbírákkal és halálos ítéletekkel, bent meg egy összetartó közösség, kultúrával nyugalommal és magabiztos belső ellenállással. Noha a hitelvekkel kapcsolatban néha az elutasításig terjedő kételyeim támadtak, a világ megismerésének, pontosabban: a dolgok mögé pillantásnak az igénye ott alapozódott meg bennem. Pálfordult világ című könyvemhez – mint ezt az előszóban meg is írom – itt kaptam az első inspirációkat. 

A harmadik meghatározó élményem – és ez nemcsak un. szépirodalmi pályafutásomra vonatkozik – a Mészöly Miklóssal való megismerkedésem volt. Nem azt tanultam meg mellette, hogy miként kell írni és miként kell élni, hanem hogy miként nem kell. Illetve, ez sem direkt utasítások vagy példamutatások révén jött le – vele kapcsolatban valahogy mindezt tudni lehetett. Barátságunknak egy buta malőr vetett véget – máig sajnálom, hogy nem lehettem vele utolsó éveiben, napjaiban, óráiban. 

Első irodalmi próbálkozásom – egy ötoldalas fogalmazvány arról, hogy miként alakult volna János vitéz élete, ha elfogadja a francia királylány kezét – ötödik osztályos koromban keletkezett. Húsz éves korom körül, mikor már túl voltam egy-két novellán, elhatároztam, hogy író lesz belőlem. Ezt a reményt azóta sem adtam fel.

Könyveim valamint egyéb irodalmi tevékenységeim felsorolása a Szépírók Társaságának honlapján található.

 

 

 
   

3.490 Ft
Dedikálást kérek:



   
© Az oldal a Pálfordult világ című könyv terjesztésére készült